Előrebocsátom a kontextusba helyezés végett, nem én vagyok a világ legnagyobb vígjáték-rajongója, vagy legalábbis az a néző, aki térdcsapkodva tudja végignézni azokat a komédiának nevezett hollywoodi vágóhídi melléktermékeket, ahol a fő humorforrás a bélsár-hányás-ondó triangulárisában rejtezik. Ez nem afféle kékvérű, kisujjeltartó kritikusi attitűd a részemről, én is tudtam röhögni például az Amerikai pite egyes poénjain, de kifejezetten felháborít, ha humor címszó alatt a különböző bélhang-frekvenciák váltogatását egy tessék-lássék módon összetákolt forgatókönyvvel fejelik meg a készítők (igen, most rád nézek, Adam Sandler).

Ennek köszönhetően nem kevés félsszel ültem be A kém vetítésére, pláne, hogy az elmúlt években a főszereplő Melissa McCarthy a kedves molett csajból a vígjátékok ordenáré kelléke lett. S lehet ugyan kedvelni a színésznő főszereplésével készült korábbi Paul Feig filmeket (Koszorúslányok, Női szervek), de a leosztás mindkettőben ugyanaz volt: a vékony szereplők mellett ő a vicces kövér karakter, aki a legundorítóbb dolgokat is bevállalja, és még Rob Schneidernél is lejjebb megy kutyába (helló „Tökös”-filmek).
Ilyen prekoncepciók után nem is lehetett volna nagyobb a meglepődésem, hogy tökéletesen mást kaptam. Itt is van ugyan testnedv-poén, de szerencsére nem túl hangsúlyos, viszont az, hogy a McCarthy alakította CIA-ügynököt állandóan savazzák a súlya miatt, már kevésbé kedves. Szerencsére a film második felére már ő is felül a fikabringára, nem hagyja magát oltani, és a készséges, aranyos és intelligens elemzőből fasza titkosügynökké válik. A szóhasználat nem véletlen, a szereplők idővel igen szabadszájúvá válnak, a bazdmegeknek igenis helye van, tekintve, hogy a konspiráló bolgár főganét játszó Rose Byrne egy utálatos ribit alakít, míg Jason Statham karaktere egy ugyancsak kiállhatatlan paraszt ügynök.

A film igazi értéke ebben rejlik, hogy nem (csak) a helyzetkomiumra épülő poénokra apellál, nagyon fontos szerepet kap a jellemkomikum is: Jude Law tökéletesen hozza a narcisztikus James Bond-archetípust; Peter Serafinowicz (egyébként angol színész) a sztereotípiákkal durván telenyomott tüzes vérmérsékletű olasz Aldo figuráját; a már említett Jason Statham pedig olyan, mintha eddigi egész akciófilmes filmográfiájának mutatna fityiszt. Az ostoba izompacsirta szerepében igazán üdítő, teljesen más, mint amit eddig láttunk tőle, sőt, a film legjobb jelenetei közé tartozik, amikor egyszerre tartózkodik a vásznon MaCarthyval. (Fontos: ez ugyan nem Marvel-film, de itt is van stáblista utáni jelenet a két szereplővel!)